Elég szar dolog, amikor a valóság megajándékoz egy nyaklevessel. Erőszakosan kitép az álomvilágodból, és az arcodba vágja, hogy elhagytad őt. Ezzel pedig arra késztet, hogy újra elmenekülj előle.
Mindig megfogadom, hogy összeszedem magam, hogy nem hagyom, hogy beszippantson a saját kis fekete lyukam. De valahogy mindig túl közel sodródom hozzá, és csak azt veszem észre, hogy már megint abban lebegek. A feketeségben. Azután a valóság megtalál, és kezdődik az egész elölről. Tudom, hogy jobb lenne megbarátkozni vele.
"Hello Valóság, leszünk barátok?"
Ő pedig vidáman a tenyerembe csapna, és elkényeztetne. Abba a hitbe ringatna, hogy jó nekünk együtt. Közben pedig szép lassan bekebelezne. Rohadt áruló.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.